kócos álmait is belém törli
az akiben régóta nem hittem
ideje hát mindent kisöpörni
hiszen megült a nyár pora itt benn
míg odakinn az ősz sara áztat
hiába is élnék másik korban
nézem ahogy a holnap ma gázt ad
majd az első fal előtt megtorpan
én próbálnám hajtani előre
de a falat nem szívesen bontja
leülünk egy kilométer-kőre
de hogy ez a kezdő vagy végpontja
annak amit csak úgy hívnak élet
azt nem közlöm vele én se sejtem
mi eddig gyűlt csöndben széjjel széled
és nem marad bennem annyi hely sem
hogy amit kiadtam befogadjam
ezért lassan otthagyom felállok
és mi eddig kicsi volt azt nagyban
folytatom már rég levált a hályog
szemeimről s színről színre látok
mindenfelé előre és hátra
így lesz áldásommá ez az átok
végtelenig épült már a járda
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?