Az esély, ez a szeretkező
párokkal megtöltött hintóból
kilógó végtag, anélkül tapad
ma rám, hogy megérintene.
Mint egy nedves ing, lelkemre
könyörtelenül rásimul, és én
nem tudom, hogyan szabaduljak
meg tőle. Hiába szaladok
száraz viharokba folyton, hiába
zötykölődök a rögös utakon,
mert amiről azt mondják, otthon,
egy üres ketrec jut eszembe.
Maros Márk verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?