VERS

Maros Márk: Esély

Az esély, ez a szeretkező
párokkal megtöltött hintóból
kilógó végtag, anélkül tapad
ma rám, hogy megérintene.

Mint egy nedves ing, lelkemre
könyörtelenül rásimul, és én
nem tudom, hogyan szabaduljak
meg tőle. Hiába szaladok

száraz viharokba folyton, hiába
zötykölődök a rögös utakon,
mert amiről azt mondják, otthon,
egy üres ketrec jut eszembe.

Maros Márk verse legutóbb a Szöveten:

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .