névtelen utcába kúszik be így a szégyen
a teherautón meggörnyed egy erkölcsi lény
kiakad a spanifer elcsúszik a gurtni horzsol
a platóról ledobált kacatok két oldalán
állnak
csendben
kopott pilleszék piroslik a kamillavirágok között
bordázott falú műanyag termoszra száll egy dongó
a rakéta porszívó megfoghatatlan türkizes acélzöld színe
a nagyszüleimnek is ilyen volt pont ugyanilyen
minden ragad a kosztól büdösek mint a kolera
sikáljuk le magunkat mielőtt sárgaságot kapunk
hogy lehet így élni mint az állatok
lehajtott fejjel szótlanul
szedegették ami maradt
belőlük
hiányzott valami
szégyen
kínos csendben
keresik magukban
a tettesek az áldozatot
az áldozatok a tettest
a névtelen utca ilyen hely
Bene Adrián verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?