Sziwery Balázs: Vers a női mellről

Elzárkózott tavasz ágon,
jött az átok méreg teste.
Mint lógó majom a liánon,
a szájával a bőrt kereste.

Habzsolt kegyetlen férfi szája.
Beszőtt nedves bíbort tán.
És a hústól remegő árnya
elcsukló madárdallá rútult vágy.

Játszótér kövén csend fogant.
A nagyobbik jött és a tanult húrtól
éledett édes szavak és bűntudat.
Véres vágy a puszta hústól.

Kiharapva, szája szülte
vénség, és a kopár áhítat.
Szeretve szépült szolga testel,
izgató vadság kábulat.

Aztán a csend végig száguld,
percnyi vágyból ő fogant.
Véres hústenger partja tágult,
és egy életet harapó fogatlan

Csillapíthatatlan vadul rángás,
a kitépett legszebb nedű habján.
Táplálva született lélektáplálás,
most önrésszé lett az anya karján.

Egy vágytól tépett ritka árnyat
belefont, a sokat adott ősi kebelbe.
Kiszolgálva a gyarló-vágyat,
lehull, mint akácvirág a keserű földre.

Sziwery Balázs verse legutóbb a Szöveten: