Sziwery Balázs: Csontból szőtt ámulat

Sötét szikár gomba-testem
elillanva lép határt.
És beleringó festék-hajamban
éled a szigorú alkalmasság.
De az aranyból teremtve megjön
a megnyugvás, csend és sima áhítat.
És varázsolva elkápráztat
a csontból szőt ámulat.
Ki volt a hajam összefogója?
Leendő fényben látom, ott szalad!
Utánaszaladni vagy erőmtől félni
csak felemésztő tűz-kábulat.
Megszépült alkalom-testünk,
zokogva kéri jussát részünkből
az önfeledet keserű alkonyat.
Tudom, a dobszó fellelkesít.
Ő meg elnémulva keresi a saját hangját.
A kő megnyugodott szép-egész.
Beleüvöltve, szidva, a vágyba
remeg tobzódó riadt sikítása.

2023. 5. 9.

Sziwery Balázs verse legutóbb a Szöveten: