Nem őszülőnek szült a lét, de mégis,
talán rossz karma volt,
s rám ragadt, mint szélviharban a homok.
A könnyű lét csak távoli,
ahol a vidéki csendben
a foszlós kalács illata mellett
a kakaó vidám ívet hagy a szájon.
Itt, mikor véletlen lopva érkezik
egy kéretlen érzés, a cseppfolyóssá torzult, rendült arcra árny vetül, s elterül,
mint száradó, akasztott pulóver,
nyúlik, s belefér a táguló világ,
rág bent mocskosul, mert hasztalan,
mint kiégett krupié egy nyertes oldalán.
Toga 2022.03.05.
Tóth Gabriella verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?