Bozontos katedrálüvegre pattannak
selejtre szánt tipró szavak nyomán
vöröslő cseppek.
Hurkot köt az átható fénynyaláb köré
a vészmadár rikácsoló hangjából
villanó szoprán.
Mégis, mindezeken túl,
elmerengek, és a ködös,
opállá fagyott üvegem mögé engedlek.
Közös szilánkjainkból drótfonattá ragaszkodunk,
egyértelműsítve magunk.
Toga
2022.02.08.
Vélemény, hozzászólás?