VERS

Tóth Gabriella (Toga): Kriptofázia

Bozontos katedrálüvegre pattannak
selejtre szánt tipró szavak nyomán
vöröslő cseppek.

Hurkot köt az átható fénynyaláb köré
a vészmadár rikácsoló hangjából
villanó szoprán.

Mégis, mindezeken túl,
elmerengek, és a ködös,
opállá fagyott üvegem mögé engedlek.
Közös szilánkjainkból drótfonattá ragaszkodunk,
egyértelműsítve magunk.

Toga
2022.02.08.

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .