Szentesi Edina: Álmok az álomban
van valamim
aminek titkát
apránként fejtegetem
gubbasztok felette
ha lerántom róla
utolsó nehéz burkát
bárki ölébe
jó szívvel teszem
az én ölelésembe most
egy madár simul
fészkét tétován hagyta el
tolla nem kék, de szürke
s egyre hull
pihéi közt ujjbegyem
lassan fejbúbjára lel
majd e madár testének
zuhanását élem
lepkeszárnyak repdesnek
hátul koponyámban
váltottam volna még
Pilinszkyvel egynehány szót
ám egy illat
ébredni csiklandott
Previous
One Comment
Pingback: