Kalász István: Nagypéntek után
késő este érek haza nyitom az ajtót leülök vizet iszom a homályban
Holczer Dávid: Nem nyúltam az ebédhez
Felteszem a szemüvegemet. Üdvözlöm a párát, bár rettentően unom a vakságot.
Horváth Adrienn: görcsök
tompa áramütés továbbítja a hullámokat
Lövei Sándor: Tüntető lobogók
Semmit sem tudok a tavaszról, a lélegzet visszafojtott szelek bujkáló örvényléséről a virágok sáncai között.
A.Gergely András: Az örök európai látogatóról
Ha van egy híres, jobbadán szólva „világhíres” írónk, s az emlékére készült kötetben van további ötvenkét írás Róla, mihez is kezdünk ismertetőnkkel? Hogy Róla szól, erről kéne tudósítani? Mert emlékére írták? Hogy a magyar (és nemcsak magyar, hanem európai) értelmiségnek tetszik-nemtetszik…
