Felteszem a szemüvegemet.
Üdvözlöm a párát,
bár rettentően unom a vakságot.
Tudom, most kéne pislogni párat,
eltakarni a láthatót
a láthatatlanért,
aztán újra kihámozni és bámulni a semmibe.
Bámulni a semmibe…
Egyenesen a szívébe döföm tekintetem.
Nem néz vissza, nem átkoz. Nem jó ez így.
Nem nézem és nem átkozom. Nem jó ez így.
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.