tompa áramütés
továbbítja a hullámokat
és mögötte én
homlokomat a hideg ajtónak
egyenetlen festés
a fájdalom tengeribetegsége
kitölti a réseket
hideget izzadva
bokáig gázolok
levetett ruháimban
és közben egyre
gyónom bűneimet
mindig a szenvedéssel
jelenik meg a hívő én
végül már csak vagyok
az agy kutyafuttatójába
engedem a tudatot
a vérrel távozik
minden ellenállás
épp olyan mint
álmomban szédülni
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
