PUBLICISZTIKA

Turóczi Ildikó: Az első napok izgalmas bája (kameruni naplótöredék)

A házban, ahol lakni fogok, sokan vagyunk: Mr. Paul a ház tulajdonosa, Mamma Schola Mr. Paul testvére és a ház gondnoka, öt rokon gyerek, akiknek Mr. Paul fedezi az oktatási költségeit, Patience és én pedig önkéntes gyógyítóként érkeztünk Esu törzsi királyságába. Patience kameruni, a következő hat hónapban együtt fogunk dolgozni. Mr. Paul gazdag, a városban több háza és több felesége is van, de mert itt született, tenni szeretne valami hasznosat ezért a közösségért is. Ez itt így szokás, a család és gyerekvállalás mellett ez adja értékét egy férfinak, így Mr. Paulnak is, aki csak azért építette ezt a házat, hogy az általa támogatott fiúk benne lakjanak mindaddig, amíg iskolába járnak, a fiúknak pedig ez jelenti az egyetlen esélyt, hogy tanulhassanak. A ház szabálya szerint addig maradhatnak itt, amíg sikeresen vizsgáznak, tanévismétlés nem megengedett. Mi is a közösség szolgálatáért kaptunk itt helyet.

Patience és én egy szobában lakunk, ez az első éjszakánk. Ő már rég alszik, félig már én is, mikor neszezést hallok a függöny alatt, az ágyam mellett. Fülelek, a neszezés erősödik, rávilágítok és szembetalálom magam az egérrel. Riasztom a fiúkat, ők átjönnek, az egeret kihajkurásszák a szobából. Később ismét zajra ébredek, ismét rávilágítok, az egér felszalad a függönyön. Előveszem a füldugóimat, Patience békésen alszik, irigy vagyok.

Másnap esőfelhők takarják az eget, estére az eső is elered, éjjel az ismerős neszezés a szekrényből érkezik, és pontosan abból, amiben az összes iratomat tartom. Rémülten ugrom fel, riasztom a fiúkat is, újabb bútortologatás, újabb hajkurászás, kartonok az ajtórés alá és a bizonyosság, hogy nem ez a legjobb megoldás. Másnap a legidősebb fiúval, Ivóval szerződök:, készítsen egérfogót, és ahány kifogott egér, annyi 500 kameruni frank üti a markát. A fiú vidáman bólogat, yes, yes, és házi készítésű, téglanagyságú egércsapdát hoz, benne szárított hal csalétekkel. Az irataimat éjjelre a párnám alá rejtem, az egér most az éjjeliszekrényem fiókjában rág, a szobát büdös halszag hatja át.

Hajnalban Along slágerére ébredek, az ablak alatt harsogja. A szobában hideg van, fázom, Patience még alszik. Halkan kiosonok, Along vidáman rám mosolyog, jó reggelt kíván, majd egy oktávval fennebb újra kezdi a már jól ismert dallamot. Ivo is megjelenik, int és „yes”-t kiált. Elnevetem magam, még csak a szomszéd kecskéje hiányzik, és teljes a reggeli társaság. Csorog az orrom, innék teát, áram nincs, a gyorsforraló nem működik. A konyhában a gyufa nedves, a teának fuccs, visszabújok az ágyba. Patience mocorog, ébredezik, még félálomban indul a konyha felé. Nincs gyufa, mondom, nem hallja. A konyhából angyali türelemmel, utánozhatatlan nyugalommal tér vissza. Nincs gyufa, mondja. Kikecmergek a hálózsákból, gyufát keresünk mindenhol, Mr. Paul hangja beharsogja a házat, felébredt ő is, a fiúkat szidja. Előkerül a seprű, a feltörlő rongy, indul a takarítás, Ivo összegyűjti a ház mögötti szemetet, Along felseper, majd töröl, mi pedig találunk egy doboz száraz gyufát. Fél nyolckor mindenki indul iskolába, csak Ivo nem, mert még nem fizette be a második félévi tandíjat. Mama Scholar is előkerül, a fiúval veszekszik, Mr. Paul ismét felbukkan és most már ketten üvöltenek a derűsen hallgató fiúra. A helyzet megoldódik, Ivo egyenruhába bújik, Mr. Paul pedig udvariasan meghajol, és jó reggelt kíván nekünk.

Turóczi Ildikó sorozatának korábbi darabja a Szöveten: