VERS

Farkas Arnold Levente: szeptember

dolgokat, pócsmegyer, húsz
szeptember tizenegy, péntek,
a szomszédban egy lehető
ség esélyeit mérlegelik,

láthatatlan fák a valót
lanság árnyékát követelik,
gyökerek között hallgat
a száműzött angyal néma

sága, üres test a mozdulat,
halványodik, mint tavasz
szal az ég, esztétikai

tapasztalat a fáradtság
gal gyötört szék, temetés
re készülődik a látszat

Hat nyuszinak
tizenkét
lapult füle
nagyon szép.

De az egyik
„sötétkék”
elveszett már
nagyon rég.

Szűkülnek a
köröcskék,
de te ne félj
nagyon még.

rövid, pócsmegyer, huszon-
kettő január huszonhét,
csütörtök, összeakadtak
az izmok a renddel, tétova
árnyék, ellazul ősszel
a csönd, nincs hajnali
évszak a tóban, kertben
a kígyó vedli le bőrét,
háttal az angyal játszik
a szűzzel, torzul a lélek,
mert megalázzák, tükröt
tart a valóság látszata
néma igéknek, hangol az á-
rokparton a bosszú és a ha-
landó méla igazság, gyer-
meki korból ismerik egymást

savany, pócsmegyer, huszon-
kettő január huszonnyolc, pén-
tek, mint az uborkák közt
csőszkunyhó, hajnali hold-
fény, lopja a gyermeke anyját
szédült pillanatokból szárnya-
szegett idegenség, angyal
játszik a gyermek játékával
a kertben, csobban a vízben
az élet, feltámadnak a vá-
gyak, hangszer csöndje a har-
mat, némán szól az egész-
hez a részlet, testben a test-
nedv, lélekben lélekdara-
bocskák, hallgat a látszat

séta, pócsmegyer, huszonkettő
január huszonkilenc, szombat,
képként látjuk a hangokat
újra, a házfalon árnyék,
téved a boldogság is, békák
élnek a tóban, tétova
évszak kergeti álmát, hallgat
a hajnal, távolodom már, mint
az igazság, nincs neki szárnya