VERS

Kalász István: Vágy

Jó volna egy pályaudvar fölött élni az ablakból
veled a vonatot figyelni ahogyan lassul
ahogyan nők várnak férfiak szerelmük
elé állnak jó volna látni ahogyan a gyerekek
nőnek a peronra dacosan jönnek jó volna az
erkélyről a hajót figyelni ahogyan kiköt rakodnak
ananászt dohányos szívet sánta gazellát várakozásba
fulladt éveket jó volna reptér mellett élni nézni
hogyan emelkedik süllyed nap a csarnokban a bemondó
canceled hangja alatt hogyan sápad el a lélek … jó most
tele rakni táskát nyári ruhákkal mellé a cipőt kitömni
szerelmes levéllel abból az évből amikor nagy volt a tél
a fagy. Igen. És jó volna megint futni a hajnali vonathoz.
Mint akkor a városon át. Veled a derengésben.