mást vádolni nagyon késő indulni korán még
épül lassan a fényem s porba hanyatlik az árnyék
vak szemeit kimeresztve felébred lassan a reggel
árván sírva kiáltja az éjbe miért nevetett fel
még nem hordta a harmatot át a sötét ragyogásból
mert ma maradni szeretne de éppúgy lenne akárhol
pőre kezét majd rám teszi fáradt élete árad
égbe zuhanna a csönd hol burjánzó mohaszálak
átölelik titkát a világnak s el sose hintik
én maradok csak s hogy ki leszek vár rám az a mindig
élő vég ami pont úgy robban mintha a kezdet
lenne kezem közt így nyert meg mindent aki vesztett
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?