Csikai Gábor: Nem hátrálok…
1 min read
nem hátrálok, az ablakomon csendem kikiált még,
fénye nem égeti el azt, ami végre kikel
álmos hajnalaimból
nem hátrálok, az ablakomon csendem kikiált még, fénye nem égeti el azt, ami végre kikel álmos hajnalaimból, és bár másra találnék, mint ami itt sarjadt, ám ezeregy varjad elviheted lassan, sose tépjék széjjel a szívem, és a darabkáit lét kupolájáig fel ne vigyék, én rég túlléptem az álmon, a rímen, és a világomon is, mert eme szörnyű hamis dallamokat nem jegyzem már meg, nem zuhan énrám ég, sem föld, se tavak, tépett furcsa szavak, őshang tengere árad, s elmenekülnöm a létrán már az egyetlen esély, míg ki nem alszik az éj, hát gyere és lángoljunk kis nyarat újra a télben, mely soha nem hull el, tengere sem gyúl fel, élj hát ott, míg énnekem itt kell újra ma élnem, és meghátrálnom sem szabad, azt várom
Csikai Gábor verse legutóbb a Szöveten:
