árva szívem saválló
neki semmi nem árthat
megszövődött a háló
így rólam már leváltak

az árnyak és az álmok
de mind visszajöhet még
így bőrömre leszállok
mert lassan már születnék

egy új boldog világra
legalábbis remélem
teleírva a tábla
és az élet hegyében

aki itt nincs ott lakik
arcán sápadt fehér folt
ha kibírja holnapig
annyit mond csak elég volt

majd belenéz szemembe
de nem bírom sokáig
az ürülő medence
vért és poklot okádik