Megvárom
ismét
hogy május legyen újra
akkor már tisztább a dal mert
spanosabb a szél hegedűhúrja
szelíd hangokkal
játszik majd az orgonafán
beszívja az ég kékje is
bódító kelyhének illatát
aztán az égről lepattan
ezer kövér csillag és
kacéran rám kacsint
játszani elhívnak a
megbolydult hegyek
rajtuk a vadtüskés csipkefa akkor már
halvány rózsaszín
ami ősszel majd
piros vércseppekkel
integet
de addig is boldogan dalol majd a madár
hajók úsznak mint sirályok a derűs nyári égen
a nagy öblű Dunán és
én kiállok a partra
nézni csak a tájat
bámulni ahogy a délibáb szárnyán
fellibbennek az udvarok a házak
megszédült fejjel
leülök a partra
sírni csak kicsit
mert a múlt torkomat éles körmével kaparja
és ösztökél
ne félj ismét gyermeknek lenni
csak egy kicsit.
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
