
Soltész Dávid: múltad maradjon a múltban.
esőben táncoljunk, mint a filmes jelenetekben, bolond boldognak nézzenek, neked lehet kellemetlen belső robbanásban megélni önmagad, új galaxisban lebegni, felhőkkel utazni, fákkal együtt nevetni, porlepte megaszteroidált világod emlékké alakítsd át. szüless te is újjá. múltban maradjon múltad. gyújtsuk meg ez elázott utolsó szálunk, égbe száll füstölgő álmunk.
One Comment
Pingback: