VERS

Soltész Dávid: múltad maradjon a múltban.

esőben táncoljunk, mint a filmes jelenetekben,
bolond boldognak nézzenek,
neked lehet kellemetlen
belső robbanásban megélni önmagad,
új galaxisban lebegni,
felhőkkel utazni,
fákkal együtt nevetni,
porlepte megaszteroidált világod emlékké alakítsd át.
szüless te is újjá.
múltban maradjon múltad.
gyújtsuk meg ez elázott utolsó szálunk,
égbe száll füstölgő álmunk.

One Comment

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .