mind amit láttam,
néven neveztem:
nevén göröngyöt,
füvet, sarat.
sárban vergődve
küzdő bogarat.
végül velem
csak ez maradt,
a magát vajúdó értelem.
ő vett nevére:
a magára valló vádlott.
a már örökké névtelen.
Fábián István verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?