Fábián István: A jelölő

mind amit láttam,

néven neveztem:

nevén göröngyöt,

füvet, sarat.

sárban vergődve

küzdő bogarat.

végül velem

csak ez maradt,

a magát vajúdó értelem.

ő vett nevére:

a magára valló vádlott.

a már örökké névtelen.

Fábián István verse legutóbb a Szöveten:


Discover more from SzövetIrodalom

Subscribe to get the latest posts sent to your email.

Leave a Reply