Fábián István: A haragról (vers), A redőnyfejű ember (grafika)

az értelem szabadsága?

talán az utcakőben.

nem, nem a kirakatot

berobbantó erőben.

de bent. bent a kőben.

a kő szíve magába alvad,

egybehull, mint halott csillagok,

ahogy a düh magába halhat,

egybe minden világok súlya:

fekete hiányként felragyog.

Fábián István verse legutóbb a Szöveten:

Fábián István: Az álom, az ember, az aluvó