Sokáig úgy volt, az ateizmus menti
meg a világot, most sokkal inkább
úgy látszik, az pusztítja el.
Korábban épp az ateizmus tűnt
föl megmentőszerepben,
a megteremtett jólétnek
valóban hasznos ideológiája.
És most is hasznos, kételkedik
az apokalipszisben. A tudománytól
kölcsönöz hipotéziseket, és úgy
rakja össze őket, ahogy tetszik.
De vannak nem tetsző
olvasatok, nem kell az áltudomány
segítsége.

Az igazság visszatér. Pár tévedésből,
rossz megfigyelésből rakta össze magát.
Szükség van rá a vitákban. Mikor mindenki
a maga igazát hajtja, valaki meglepődve
megérti, hogy az ő érvei valóban feloldanak
sok félgondolatot, mint sósav
a szarvaskoponyát.

Ha a világot nem kéne megmenteni,
elég lenne megérteni, de megérteni
sem lehet a nemértés tudása nélkül,
ami a hit által összefogott vélekedések
rendszere. A világot kívülről kell néznünk,
hogy belül maradhassunk, és a kettő
közötti nemlétező térben kell
berendezkednünk, hogy a megmentésével
eséllyel próbálkozhassunk.

Az igazság visszatér, féligazságokat
pofoz ki a kocsmából, behívja az asztalához
az eddig ide be se eresztett tévedést,
hosszúlépést rendel neki, hagymás
zsíroskenyeret, aztán amikor az
enni kezd, azt mondja neki: Beszélj!