Kortárs minimalizmus (Varga Árpád új könyvei)
Év elején jelentek meg Varga Árpád új könyvei a Kortárs Magyar Irodalom Kiadónál, melyeknek kuriózuma, hogy minikönyvként, a kiadó 5 x 7 cm-es lapméretű szabványa szerint köttettek.
Részlet a Pillanatversek című kötet – szerzője által írt – előszavából:
A pillanat szó jelentése szótárak szerint szempillantásnyi idő, amelyben alig érzékelhető változás történik, illetve a legszűkebb értelemben vett jelen. A vers pedig szépen hangzó írás, amely fontos gondolatokat, érzéseket ébreszt és ad át, a nyelvi kifejezésnek szabályos, kötött formája. Természetesen ezek tágítható-szűkíthető, akár vitatható, nem kőbe vésett meghatározások, ám amikor e könyvecske címéről döntöttem, éppen ezeknek a szempontoknak az összekapcsolását kerestem – s remélhetőleg meg is találtam, hiszen a kötet olyan minimalista költészeti kereteket kíván felmutatni, melyeknek egyszerre lényegi eleme mind az időhöz való viszonyulás (hatás és érvény révén), mind a megfelelő és esztétikus alkotói üzenet. Úgy vélem, a mai ember életritmusához a kiadványba szánt mindhárom műfaj jól társítható, mindamellett a minikönyv mérete szintúgy illik a tartalomhoz. De a tömörség ne tévesszen meg senkit, minden írásjelnek vagy hiányának jelentősége lehet.
A Tintapiramisok című minikötet kizárólag ún. apevákat tartalmaz, míg a Pillanatversekben haikuk, valamint ún. pundurkák és juliádák olvashatók. A haiku formai kritériuma valószínűleg minden líra iránt érdeklődő számára közismert, a többi említett versidomról viszont a következőket érdemes tudni.
Apeva: Öt sorból álló, cím nélküli, kötetlen témájú (eredendően magyar) rövid vers, melynek sorai rendre egy, kettő, három, négy és öt, azaz soronként egy-egy szótaggal bővülve összesen tizenöt szótagot tartalmaznak.
Ebben a tizenöt szótagban és öt sorban viszont nem megengedett a sorok végén a szavak kötőjellel történő elválasztása. Nem kritérium, de emeli az öt sor irodalmi-műfaji értékét, ha a befejező, ötödik sor egyfajta csattanó. Az apeva szövegét klasszikusan középre igazított, úgymond „piramis” formában érdemes és szokás az olvasók elé tárni, a műfaji sajátosság és a sorok hangsúlyozása ugyanis talán ebben az alakzatban a leghatásosabb, a legszembetűnőbb. Nyomtatásban a legelső négy apeva 2016 júniusában jelent meg Szimeonov Todor matematikus, filozófus és író Most, valamikor című, válogatott írásait tartalmazó könyvében, illetőleg magának az alakzatnak és verstani szabályainak megálmodója is ő volt.
Apevák
(a Tintapiramisokból)
egy
helynek
jelene
mindig mások
múltjának tere
*
nyit
de zár
a világ
transzhumán lesz
temet s exhumál
*
ő
vagyis
te vagyis
én vagyis mi
egyikünk sem s mind
Pundurka: Szintén Magyarországon, 2019-ben felbukkant versforma, megteremtője és névadója Baranyai Attila (Anisse) költő, szerkesztő.
Négy sort tartalmaz, ezek a sorok egymás után hat, öt, négy és három szótagosak, tehát soronként hattól kezdve egy-egy szótaggal csökkennek, így egy pundurka mindösszesen tizennyolc szótagos. Neve terjedelme miatt nem véletlenül játszik rá a pici, picurka jelentésű, kedveskedő gyermeknyelvi pindurka szóra. A pundurkának adható cím, de nem kötelező. Témája is kötetlen, illetve pundurka esetén sem szokás a sorok végén kötőjeles elválasztással soráthajlást alkalmazni.
Juliáda: Egy extrém rövid, háromsoros, cím nélküli, kötetlen témájú (eredendően magyar) versforma, melyben soronként csupán két-két szótag található, tehát mindösszesen hat szótagból áll, és a sorok végén nem megengedett a szavak kötőjellel történő elválasztása.
Az első juliádákat a forma elnevezője, Szimeonov Todor jegyezte le 2019 decemberében.
Haikuk (a Pillanatversekből)
Lila lelkű csend.
Tavaszt hintő cserjebross.
Anyák virága.
*
Belém bújt szíved,
mint sorsomba szavad – s mint
hegy mögé a nap.
*
Család és fegyver
is lehet nukleáris –
idővel bomló.
Pundurkák (a Pillanatversekből)
Senki senki ellen,
mégis mindenki
mindenkivel
szemben vív.
*
Töltések töltenek,
sötét föld sül ki,
visszaránt száz
sziluett.
*
Eutanázia?
Halálbüntetés?
Egyik érdem,
másik juss?
Juliádák (a Pillanatversekből)
Bús bölcs
bűnt bán,
bőg s bőg.
*
Kákán
is tűt
keres.
*
cetjét
falja
Jónás
Varga Árpád legutóbb a Szöveten: