2024.05.20.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Varga Árpád: agónia

Varga Árpád: agónia

1 min read
bár még negyvenszer sem / kerültem meg csillagomat / ez egyetlen uránuszi / évet sem jelent

bár még negyvenszer sem
kerültem meg csillagomat
ez egyetlen uránuszi
évet sem jelent
az összes apám meghalt már
de a halált sajnálni csak
jótettek után lehet

mindenki úgy hiányzik majd
hogy félbehagyta a tervét
hiába van mit kenyérrel enni
ha épp nincs kenyér

nincs soha túl sok
nincs soha elég
és nincs többé kevés
a toboz is fából van
ám amint koszorúra tették
emberivé válik e rendeltetés

kis falatok jutnak
egy asztronautának
nehogy porszem kerüljön a gépezetbe
nehogy gondot okozzanak a morzsák
miközben habkönnyű kősziklák
súlytalanul szállnak
az ember által alig
ismert világegyetemben

árral vonul le a testem
torzul tőle s vibrál
halottként is nyomja egymást
egy halom hasított fa
feszültség szül szikrát

azután fénnyel a hő hamvad
a máris múló pillanatokban
permanensen s egyre jobban
rekordokat méricskél
az élők fonákja

utólag látszik úgyis
mi volt az a film elején
utólag ébred az elme
hogy miért van külön te
és miért van külön én
de ott akkor
a percenetek hevében
nem törődve halással
nincs is baj a megéléssel

negyvenszer sem kerültem
meg még a napot
ami egyetlen uránuszi
évet sem jelent
az agóniámban haladok
szívdobbanásaimmal menetelek
az összes apám meghalt már
jótetteim tartanak az úton
túrabotot nem cipelek
jeleim a síron túlon

Varga Árpád legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.