Kivik
– Szervusz!
– Szervusz!
– Kit tisztelhetek benned?
– Kivi vagyok.
– Ez furcsa, én is Kivi vagyok!
– Rokonok lennénk? Nem is hasonlítunk egymásra!
– Igen, én gyümölcs vagyok, igaz kicsit szőrös, pihés. Igaz, évvesztes.
– Én meg madár, bár inkább szőrös, mint tollas, és nem repülök. És veszélyeztetett vagyok.
– Akkor? Ez a szőrösség csak összeköt bennünket!
– Csak az köt össze bennünket, hogy az emberek – nyilván fantáziátlanságukban – ugyanúgy neveztek el bennünket!
– Ez az összevissza névadás az embereknél egyáltalán nem ritka!
– Mondjuk én monogám vagyok, kevés utóddal, és te?
– Ha a magjaim földbe kerülnek, sok kis növény lesz, azokon megint gyümölcs terem.
– Sok hasonlóság nincs közöttünk, kivéve ez a szőrösség. Valamelyik ősünk csak közös lehetett, nem?
Jézusok
(A történet valós, és a legtragikusabb részt jó ízlésem tiltja megírni. Meg persze a kegyelet.)
Lányom meséli:
Vallásos kolléganője vett két, kegyhelyről származó, megszentelt Jézus szobrot, egy kisebbet és egy nagyobbat.
Ő választotta a nagyobbat. Másnap meséli, hogy miután hazavitte, a társasházban elment az áram.
Én is hazavittem, de még aznap megbetegedett a kisfiam, majd estére az apja is belázasodott.
Nem vagyok babonás, de jobbnak láttam visszavinni a munkahelyemre, betettem a férfi kollégák szobájába. Aznap ketten felmondtak.
Már nem volt kétség, nem hoz szerencsét a szobor, de hátha meg lehet menteni a további bajokozást.
Megfürdettem, lefertőtlenítettem és betettem abba a szobába, ahol nincs napközben senki, csak a gőzfejlesztő gép. Kis idő után használhatatlan lett az is.
Meg kell tőle szabadulni, de kinek adjuk?
Torma István legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?