Home / Próza / Torma István: Kivik; Jézusok (rövidtörténetek)

Kivik

– Szervusz!

– Szervusz!

– Kit tisztelhetek benned?

– Kivi vagyok.

– Ez furcsa, én is Kivi vagyok!

– Rokonok lennénk? Nem is hasonlítunk egymásra!

– Igen, én gyümölcs vagyok, igaz kicsit szőrös, pihés. Igaz, évvesztes.

– Én meg madár, bár inkább szőrös, mint tollas, és nem repülök. És veszélyeztetett vagyok.

– Akkor? Ez a szőrösség csak összeköt bennünket!

– Csak az köt össze bennünket, hogy az emberek – nyilván fantáziátlanságukban – ugyanúgy neveztek el bennünket!

– Ez az összevissza névadás az embereknél egyáltalán nem ritka!

– Mondjuk én monogám vagyok, kevés utóddal, és te?

– Ha a magjaim földbe kerülnek, sok kis növény lesz, azokon megint gyümölcs terem.

– Sok hasonlóság nincs közöttünk, kivéve ez a szőrösség. Valamelyik ősünk csak közös lehetett, nem?

Jézusok

(A történet valós, és a legtragikusabb részt jó ízlésem tiltja megírni. Meg persze a kegyelet.)

Lányom meséli:

Vallásos kolléganője vett két, kegyhelyről származó, megszentelt Jézus szobrot, egy kisebbet és egy nagyobbat.

Ő választotta a nagyobbat. Másnap meséli, hogy miután hazavitte, a társasházban elment az áram.

Én is hazavittem, de még aznap megbetegedett a kisfiam, majd estére az apja is belázasodott.

Nem vagyok babonás, de jobbnak láttam visszavinni a munkahelyemre, betettem a férfi kollégák szobájába. Aznap ketten felmondtak.

Már nem volt kétség, nem hoz szerencsét a szobor, de hátha meg lehet menteni a további bajokozást.

Megfürdettem, lefertőtlenítettem és betettem abba a szobába, ahol nincs napközben senki, csak a gőzfejlesztő gép. Kis idő után használhatatlan lett az is.

Meg kell tőle szabadulni, de kinek adjuk?

Torma István legutóbb a Szöveten:

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük