Varjú Zoltán: Kisded ébredez

Suttog az otthoni bérceden az erdő
ismerős szavakon szól a tölgy
kicsiny patak csörgedez odalent
a völgy rejtekén a szélein vastag
jégmarok szorít lassan hull alá a hó

Suttog odafent a fenyves gyantát sír
ölelő karja közt az erdei fenyő
ismerős tájadon tapos havat a lélek
most a kisgyerek álmodik szép
képeket idéz a múlt ma sem felejt

Suttog a szél a téli napsütés meleg
csókot ad az arcodon mosoly
rajta hagyva kéznyomát a teremtő
akarat küld neked szép fohászt
szíved is beléremeg annyira kalapál

Suttog az álom a kisded már ébredez
édesanyja óvja lelke rá figyel
benned gyertya gyújt fényeket bocsát
szerteszét szórva áldást oszt
ahogy a megváltód érkezik vele