Torma István: Forradalmi közlekedés
Elég lenne a hosszabb közlekedési vonalakra egy pár km hosszú, motor nélküli busz. Az eleje az egyik végállomáson, a vége a másikon. Minden megállóban egy ajtó, azután gyalog a buszban el lehetne menni ahhoz az ajtóhoz, ahol le szeretnénk szállni.
Torma István: Ibolyka, hiányzol
Érdekes a mi barátságunk! Időnként találkozunk, van amikor hónapok, de mostanában már évek is eltelnek, amíg láthatlak újra. Mégis azt mondom, hogy senki, de senki nem áll olyan közel hozzám, mint te.
Torma István: Örökmozgó és a hatalmaskodás (A kiadásra váró Örökmozgó című könyvem 13 fejezetének egyike)
Olvasóimnak: Örökmozgó egy gép, egy igen egyszerű gép, aki(!) végtelen idő óta beszélget emberekkel, csiszolja elméjét. Bármennyire hihetetlen, felébredtek benne érzelmek: szeretet, aggódás, gyász.
Torma István: A zeneszerző
A zeneszerző, miközben lassan sétált a dombtetőn álló hófehér, új háza felé, a világ legnagyobb zeneszerzőjévé vált. Nem kellett ehhez csoda vagy közönség, kritikusok meg különösen nem, elég volt az utolsó taktusok elgondolása, a mű sok vajúdás utáni megszületése. Kész volt…
Habram Mária: Irodalmi barterkereskedelem
A Szövet márciusi irodalmi és művészeti termésének értékelése: Torma István novellája a legjobb! Habram Mária jegyzete.
Torma István: Az életvisszaváltó
Vállalkozó kedvű és mindenkin segíteni kész családom a sarki megüresedett raktárban életvisszaváltó vállalkozásba kezdett. Nehéz munkának tetszett, de a valóság minden képzeletet felülmúlt. Az első hetekben mintha megőrültek volna az emberek, hoztak mindenféle megunt, kidobott, elfuserált, elrontott, elkótyavetyélt életeket.
Torma István: Drága királyunk
Parasztnak született, kikaparta magának a hatalmat, a kiemelkedést. A küzdés, az ellenfél léte, a győzelem éltette. Nem ismert mást, csak elsőséget. Ha nem sikerült, bármiben is, akkor átírták a számokat, új tényeket gyártottak, újraírták a krónikákat. A végén már ő, mi…
Torma István: Botlások
Ma olyat, de olyat álmodtunk, hogy azt el kell mondanom. Sütött a nap, réteken mászkáltunk, a gyerekek visítoztak örömükben, csodálatos volt. Nejem arca ragyogott, amikor a gyerekek nem látták, megcsókoltuk egymást, sőt…
Torma István: Ibolyka, elhagylak, hogy boldog lehess és boldoggá tehess másokat!
Mindketten anya, apa és család nélkül nőttünk fel, hol intézetben, hol nevelőszülőknél, hol megszökve és csavarogva. Fogalmunk nincs róla, mi a család, a felnőttek párkapcsolata. Nincsenek példák előttünk arról, hogy milyen egy férfi, milyen egy nő, milyennek kell lenni egy családnak,…
