Vasi Ferenc Zoltán

Gyásztavasz

A múlt szembejön.
Nem kell visszanézni,
s nem kell szemüveg.
A múlt mindig jelen van,
feltámad újra és újra.
Köti a jót a jóhoz,
a rosszat – jó esetben –
a gonosztól eloldja.
Kemény a hit próbája,
gyémántfokozatú!
De szertefoszolhat,
akár évszázadokra rá,
az akasztott nyakán a koholt gyanú! –
vagy mint sírba tett kalácson az ítélet.
Száj nélkül: némán? ehetem? Tagadom?
Testvérháború az emberiség,
tragédia az egyén –
hosszú a történelem,
telik kárvallásra!
Válaszkérdés! – az elhalálozás oka?
Égi nyomorodás. Vértanú?
Vagy élte múltával kimúlt?
Isten szent! – akaratából?