holt vízben úszom
bámulnak szemembe
könnyes pillákkal
rajzolt halak
nehezít sűrű éjszaka
de fönntart a mélység
part sehol semerre part
rémület simít a víz alatt
szám szélén kapaszkodik
csibor molnárka vízipók
menekülnének
semmibe merült partokig
fölöttünk a vízre hajló
valahavoltak ága
kísér a magukra hagyott
csillagok szomorúsága
Fábián István: Cantata profana
Fábián István verse legutóbb a Szöveten:
Discover more from SzövetIrodalom
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
