Csikai Gábor: Kit a Hold adott

a hold nekem adta rég
amiről csak álmodott
krómacél föld vatta ég
már csak én nem állok ott

ahol lennem illenék
fehér kövek tűz között
ami felém billen épp
az testemnek ütközött

így hát lassan feltöröm
az elmálló mennyeket
ami idelent öröm
az odafent hegymenet

nincs kisiklás nincs mese
hiszen sosem volt halott
a reménység hitvese
kit nekem a hold adott