Home / Kalász István: Utolsó rendelkezés

Rám fentről nézhettek
de beszéljetek mert a
hallgatásról alig marad
emlékezet takarót tegyetek
rám még egy vagyok közületek
levegőt ne pumpáljatok hisz
nem a haláltól a fájdalomtól
félek nekem ne hajoljatok meg
földi időt már nem kérek
a vesémet a májamat másnak
ha kell vigyétek és használt
szívemre úgy emlékezzetek
hogy egy maradjak veletek.

Kalász István verse legutóbb a Szöveten:

Egy hozzászólás a(z) “Kalász István: Utolsó rendelkezés” bejegyzéshez

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük