Kalász István: várniegyrevárni

A fejünkbe tették ezt a szót egyre ismételik
hogy „türelemmel” … kell várni a csapóajtó
előtt az alagsorban ölbe ejtett kézzel előre dőlni
a fal mellett míg majd jön valaki bentről és megmondja
hogy mi van – de addig a félhomályban mutató ujjukra
kell gondolni és érteni hogy nincs mit tenni a folyosón
a huzatban türelemmel kell elfogadni hogy a változott
körülmények miatt nincs kész a vérkép a boldogság –
de ők ígérik jön valaki az ajtó mögül hozza – ám addig…
türelemmel a falnak kell dőlni várni ahogyan ők intő
ujjukkal mutatták de… lehet még gondolni arra is hogy
a kórházkertben a tuják között a galamb minden nehézség
ellenére könnyűvé válik és félhomályban – lám – innen
elrebben.