Harlekin táj, pislogó fény, /
elment a nyár, aludni tért.
Harlekin táj, pislogó fény,
elment a nyár, aludni tért.
Az ősz a sárban hentereg,
míg gúnyát vált a rengeteg,
Az erdő immár hallgatag,
ösvények fáin karszalag.
Már ködbe fúl a messzeség,
hol összebújt a föld s az ég.
Márkus László verse legutóbb a Szöveten:
Subscribe to get the latest posts sent to your email.
ki hitte volna / hogy békéről s galambról / ugyanabban a magasságban / egyetlen összefüggésben többé / nem beszélhetsz –
Márk meg se próbálta fölvenni a képlékennyé vált dobozt. Keresett két vastagabb letört ágat, jobbról is, balról is alá fektette, aztán így emelte meg óvatosan a dobozt. Tartott tőle, hogy az alja kiszakad, de csak…
Frosso Bora keramikusművész kollekciója -Rethymno (Kiss Tamás képriportja)