már csak vakon járok
szerelmem a föld
eddig szemlélődtem hittel
és hiába
vakon járok most szaglásomra
támaszkodva
mindig szemben a széllel
szelíden lázadok
majdnem mint egy kisgyerek
nem a remény vezet
mondják anarchista
pedig csupán a csönd akartam lenni

van ilyen pedig megterítik
a durván ácsolt asztalt
aztán érintetlenül
hírtelen leszedik

Bartha György verse legutóbb a Szöveten:

Bartha György: újra írom