vagy legalábbis megkísérlem
mindig jó gyerek voltam
előre öltözve a diófa alatt álltam vártam
nekem nem énekeltek nem
meséltek de dugós fapuskával
vadásztam a várban
nekem a nagylányok korán villantották
ölüket hát elfutottam az éjszakában
mindig szófogadó gyerek voltam
sokat sírtam kórházi ágyban
nekem kevés barátom volt
nem is volt barátom csak a lányok
korán lett családom
későn tanultam fára mászni
kerekezni nem lehetett kutyám
nekem nem volt kutyám
mindig jó gyerek voltam
könyvekkel házasodtam
nekem nem volt igaz barátom
egyedül törtem utat
minden határon és azután is
csak a lányok de álmodtam álmot
és ma is élem magányom
elfutni az éjszakában
Bartha György verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?