Borbély Szilárd: Nincstelenek. Kilencedik kiadás. Jelenkor Kiadó, Budapest, 2025, 308 oldal, 4599 Ft.

Az egyik közép-kelet-európai egyetem tanszéke Borbély Szilárd-kurzust indított volna. Az is lehet, hogy indított is. Meghívtak vendégelőadónak. A Kafka fiáról tartottam volna szemináriumot. Aztán az itteniek valamilyen adminisztratív akadályt gördítettek az együttműködés elé. Nem az ellenségeim. (Itt most elsüthetnék egy közhelymondást is a barátság természetéről.)
Azért mondom el a fentieket, hogy érthetővé váljék, miért vettem elő a lezárult Borbély-életmű darabjait, többek között kultuszregényének, a Nincsteleneknek az életműsorozatban megjelent kilencedik kiadását.
Hogyan hat ránk ez a majdnem másfél évtizeddel ezelőtt napvilágot látott regény? Megváltoztak-e értelemzési lehetőségei, ha figyelembe vesszük, hogy az utolsó fél évtizedben a faluregénynek, illetve a „szegénységirodalom”-nak egész sora generálódott a kortárs magyar irodalomban? Grecsó Krisztiántól az Apám üzent, Závada Páltól a Pernye és fű, a Kovács Dominik–Kovács Viktor szerzőpárostól a Lesz majd minden, Láng Zsolttól Az emberek meséje egészíti ki az alkulástörténetet, ha csak a legújabb megjelenéseket vesszük sorba.
Érdemes újraolvasni, új kontextust adni az értelmezésnek. Ezt gondolom.

(B. E.)