Sziwery Balázs

Egy kis holnap

Megfagy a holnap szikrázó fénye,
keskeny csíkokra vagdalt prizma,
arany csillogással merészen.
Leomló vakolat-por a járdán.

Tengerpart-holnap emlékké lett.
Közben halak úsznak el,
közben évek mennek el.
Fehér csontok a fehér homokon.

A húr olyan vígan és serényen
remeg a hegedűn – kilengés enyészet.
De a dal másnap újra csendül.
Fáján apró kis lukakban lakik az elmúlás.

Zúg a vénség, suttog a sötét.
Egy nyírfa ágai a szélben recsegve omolnak,
meghajolnak alázatos magasban.
Térdig ér a fű a temetőben.

2025. 02. 25.