milyen emlékek amelyek ma is velünk
ránk erőszakolva megesnek
mintha valódi vadak lennénk
kik egy üvegburában élnek
gyávák vagyunk csak úgy hagyjuk
golyókat és gömbbezárt világokat pusztító
tüzeket gyártsanak
vállát vonnak erre emberek
kell a kenyér – a többi nem mi dolgunk
hát így szeretsz te engemet – gyermekem kérdezi
jövőt esélyt nem adsz – nézd apa
nézd anya új testet öltöttem szebbet
mint régi volt
mondjátok meg miféle hazug világ az
miért áldanak meg papok ártatlant
azokat kiket ölni visznek –
kinek nevében küldenek
Ardzsuna nem ezt tette tán az idők hajnalán
ha harcol testvérei ellen elesik
ha nem teszi – lásd mi történik
valami iszonyatos vihar előtti
csend következik
Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten:
Vélemény, hozzászólás?