VERS

Szente B. Levente: Sorsával feleselő ember

milyen emlékek amelyek ma is velünk
ránk erőszakolva megesnek
mintha valódi vadak lennénk
kik egy üvegburában élnek

gyávák vagyunk csak úgy hagyjuk
golyókat és gömbbezárt világokat pusztító
tüzeket gyártsanak
vállát vonnak erre emberek
kell a kenyér – a többi nem mi dolgunk

hát így szeretsz te engemet – gyermekem kérdezi
jövőt esélyt nem adsz – nézd apa
nézd anya új testet öltöttem szebbet
mint régi volt
mondjátok meg miféle hazug világ az
miért áldanak meg papok ártatlant
azokat kiket ölni visznek –
kinek nevében küldenek

Ardzsuna nem ezt tette tán az idők hajnalán
ha harcol testvérei ellen elesik
ha nem teszi – lásd mi történik

valami iszonyatos vihar előtti
csend következik

Szente B. Levente verse legutóbb a Szöveten: