VERS

Ocsovai Ferenc: Megmagyarázhatatlan

A falnak tudnék futni, mint egy kos,
de lehet, hogy már akkor is hiába
ostromolnám ezt a mesébe illő tündérerődöt.
Két árnyék: a Magány és a Balszerencse ül
vállaimon és hűséges, kéretlen útitársként
mindkettő huncutul mellém szegődött,
én viszont mérlegelem még az okot,
a lehetőséget, a hibát, az esélyt,
a lehetetlen és elfogadhatatlan gyászra.
Csak Őt hordozom a szívemben,
és csakis rá tudok gondolni ezen
a világon. Senkire, de senki másra.