Lencsés Károly: A nővér

Csak azt. Csak azt.
széttört fényeim miszlikbe aprítanak.
cipzáras felhőim fejem fölé párát tó fölé.
beléd bolyongok. beléd.

aláhúzott mondataim
csak azért is. csak azért is
újra írom. utoljára téged hallottalak.
így beszélni.

ilyen gátlástalanul rólam.
ágytálat akartál rakni mellém.
én ipszilont az A mellé. melettem
hányt valaki zét.

még nem akarom. csak azt. csak azt nem.
az ábécé végén.
hosszú rövid sorok penészes kapualjban
lejárt szavatosságú ima.

raktad fejem magasabbra.
szédültem a tűvel. a branül szúrt.
elszórt sejtjeim vénás lencsés
örvény szippantja magam magamba

Lencsés Károly verse legutóbb a Szöveten: