VERS

Köves István: A szívritmusszabályzó maradhat

Elég, ha rajongva örvendsz hajnalán
a napnak, a fénynek, a napfénynek,
gazdagnak, szegénynek, mosolyogva
átköszönsz a túlélő ágyszomszédnak.
Elég csak tiszta tudattal ébredni,
figyelmesen, leltározva nézni körbe,
óvatos, magzati fejforgással, bácsi, néni,
elnyomva az emlékező, hasonlítgató gondolatokat,
vagy legalábbis elhallgatni, tagadni rezdületlenül,
visszatenni a polcra az aláhúzkodott T. Bernhard-kötetet,
lenémítani a laptopot, tévét, rádiót, okostelefont,
a kávéfőző és a szívritmusszabályzó még maradhat,
aztán irány a lapuló-túlélő-érdemrend-átadó ünnepély,
hol vár rád a vérplazma-svédasztalnyi letérkövezett jövő.

Köves István verse legutóbb a Szöveten: