Első átváltozat. Pócsmegyer,
huszonkettő június nyolc,
szerda. Puszta létezésed által
gazdagabb vagyok. A hallgatás-
ról hallgatok. Kitapintom
a látszatok között a valósá-
got. Ha nem vagy, nem vagyok.
Halált rajzolnak halhatat-
lanok. Kezükben okozat va-
gyok. Nem ok.

Második átváltozat.
Pilis, huszonkettő június
kilenc, csütörtök. A hold
elé ha árnyék úszik,
időt rabol a halhatatlan.
A szűz valamit imád
halkan, a néma kertben
vár Szulamit. Halkan
imád a szűz valamit,
a két folyó között a part
van. Nyugalmat rajzol
minden vágyam, kételkedés-
be zuhan a hit.

Harmadik átváltozat. Pi-
lis, huszonkettő június tíz,
péntek. Elmém a csönd
körül motoz. Megszámo-
lom a hallgatást. A te-
remtés halott madár.
Az önzetlenség ostoroz.
Magamba zárom a va-
rázst. A test formája
a halál.

Negyedik átváltozat. Pócs-
megyer, huszonkettő június
tizenegy, szombat.
Szavak közül a vágy
kikandikál. A csönd
vagyok. A hallgatás.
Szabály lehetne itt
a néma kert. Madár
csőréből földre hull
halott halál.