Fábián István: A kivándorló (vers), Galamb és bárka (grafika)

Kötelekkel, fogammal tartalak,

mostoha országom, bűzös hajóm,

vagyok a móló végében ködlő alak.

Vagyok páracsepp a végső sóhajon.

Már ne sírj értem, lettél szétfoszló példa,

ne féld a szívemben nyíló szabadságot.

Háttal fordulnak a málló falak.

Leszek, aki a túlpartról kiáltott.