Fábián István: A bűnevő vigíliája (vers); félőlény (grafika)

Vétekben ázik a hús, volt-időnk öli a csontot.

                [Elköszöntek a vétlen tévedések.]

Távolodik a távozó: rontott

útjairól már vissza sose fordul.

Feloldozásért koldul a test:

                [Pléhtányérra hajol jézusunk.]

az elmenő bűneit falja urunk:

hajnalokat fest lezárt vigíliákra,

eszik s födőt rak minden világra.

                [A végzet már végleg bevégzett.]

Isten szarvasává lesznek

a kivérzett, elfutó szarvasok.

De nincs megváltó, ki sok bűneink fölenné.

                [Vagyunk időnkbe fulladt szegények.]

Bálnák szemében lassan fordulunk hanyatt

az egek, a vizek és az engedő föld alatt.

Fábián István verse legutóbb a Szöveten:

Fábián István: Tártosztály