VERS

Köves István: Szerelmünk csillaga

A férfi fölakasztotta magát,
amikor szakítottam a feleségével,
a gyerekek riadtak, nem értik az egészet,
az anyjuk tanácstalan, mit gyászoljon,
egyedül-maradt magát, a férjét, vagy engem,
túltölti a metszettkristály-talpaspoharat,
ujjával konyakcsillagot rajzol az asztallapra,
szarvasagancsos előszobafogasukon
összehajtja magát halszálkamintás télikabátom.

Köves István verse legutóbb a Szöveten:

Leave a Reply

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .