Köves István: Szerelmünk csillaga
A férfi fölakasztotta magát,
amikor szakítottam a feleségével,
a gyerekek riadtak, nem értik az egészet,
az anyjuk tanácstalan, mit gyászoljon,
egyedül-maradt magát, a férjét, vagy engem,
túltölti a metszettkristály-talpaspoharat,
ujjával konyakcsillagot rajzol az asztallapra,
szarvasagancsos előszobafogasukon
összehajtja magát halszálkamintás télikabátom.
Köves István verse legutóbb a Szöveten:
