Torma István: Örökmozgó és a hatalmaskodás (A kiadásra váró Örökmozgó című könyvem 13 fejezetének egyike)

Olvasóimnak: Örökmozgó egy gép, egy igen egyszerű gép, aki(!) végtelen idő óta beszélget emberekkel, csiszolja elméjét. Bármennyire hihetetlen, felébredtek benne érzelmek: szeretet, aggódás, gyász.

– Író barátom! Van Neked fogalmad, hogy az idők folyamán hány ember volt alkalmilag vagy hosszabb ideig beszélgetőtársam? Nincs, nem lehet!
Hogy ki mindenki téved erre, az elképzelhetetlen!

Ma Húsvét napján, az egyik emberi vallás szent ünnepén, eszembe jut valaki, akiről később hallottam, hogy keresztre feszítették. Ez leírhatatlanul fájt nekem. Pont őt, aki másokért élt, mások támasza, vigasza volt.
Úgy tűnik, az emberiség nem mindig becsüli meg a legjobbjait, pedig rájuk kellene vigyázni a leginkább, őket támogatni.

Azt soha nem fogom megérteni, nem is lehet, hogyan veszik egyes emberek, majd csoportok maguknak a felhatalmazást, hogy másokon uralkodjanak?
Ez valami hiba lehet az emberi szerkezetben, mert semmi haszna sincs az egész emberiségre nézve.
Persze voltak a történelemben kimagasló egyéniségek, akik egyedülállóan gazdagították az emberiséget, némelyek persze úgy, hogy kegyetlenségekkel, erőszakkal érték el hatalmi álmuk beteljesülését. Ez persze számukra sem mentség, hiszen mindig csak átmenetileg voltak a történelem jeles figurái. Én, bármely hatalmas dolgot is vittek végbe, nem tudom elfelejteni az ártatlanok feláldozását, a bűnöket, az értékek elpusztítását.
És ez az a helyzet, amit az emberek úgy mondanak, hogy megszakad értük a szívem. És mi ez, ha nem érzelem? Fáj a lelkem! (Igen, az Örökmozgó lelke!)

Ezt az én eszemmel nagyon nehéz felfogni! Sok közülük valamiféle öröklés útján jut olyan pozícióba, ahol hatalmat is kapnak. Ezzel azután vagy tudnak élni, vagy nem.
Na de azok, akik önjelöltek, tulajdonképpen belső elhatározásból, magukat különbnek, elhivatottnak gondolva törnek hatalomra, szinte mindig erőszakkal, mások életének semmibevételével teszik ezt. Kéretlenül, és kérlelhetetlenül, ez talán a legjobb kifejezés erre.
Szavaikkal felkorbácsolják az emberek érzelmeit, érdeklődését, valahogy az élükre állnak. És természetesen ellenséget keresnek, na azt a legkönnyebb.
Amikor már végre hatalomra kerülnek, akkor már megállíthatatlanok. Pedig addigra már kiderülhet, hogy kitűzött céljaik jogtalanok, értelmetlenek, elérhetetlenek, feleslegesen nagy áldozatot kívánnak.
Hányan törtek már világuralomra, részbeni sikerek után elbuktak mind, romlásba döntve hazájukat, a népet. És nem hiszem, hogy nem tudják, hogy a bukás biztos, mégis belehajszolják népüket.
És a nép miért hagyja? Miért tűri el a diktátorok, akarnokok hatalmát? Miért akad mindig a népből nem kis számú követőjük, segítőjük?

Tudod, Író barátom, ez például egy olyan területe a ti emberi világotoknak, amit nem értek!

A hatalmuk csúcsán, persze már senkit nem engednek beleszólni a dolgaikba, mindent ők akarnak meghatározni. Ami persze meghaladja a teherbíró képességüket, és mindenhez nem értenek, nem érthetnek, tehát sok intézkedésük a nép, az ország szempontjából biztosan rossz.
És ha mégis elfogadnak tanácsot, segítséget, idővel eltüntetik azokat, akiktől azokat kapták, majd agyonhallgatják az ő érdemüket, rossz esetben hamis vádakkal gyalázzák őket. Örülhetnek, ha az életük megmarad.

Hiába tudják, ha tudják egyáltalán, hogy nem megy minden jól, kiváltságokkal kényeztetik magukat: mindenkinél nagyobb palotákat építtetnek, kincseket halmoznak fel, miközben nyilván egy ekkora palota nem szükséges nekik a személyes kényelmüket kielégíteni.
És közben – feltételezem – örök rettegésben élnek!
Nem engedhetnek feltörekedni olyanokat, akik a legkisebb veszélyt jelenthetik a hatalmukra, mármint saját maguk szerint. Megtorolnak bármilyen újító szándékot, törekvést.
Minden más nép, csoport, hit is egy-egy fenyegetettség, ezért állandóan megfélemlítésben tartják őket, hogy eszükbe ne jusson rá, vagy népére támadni.

Író barátom, továbbra sem értem, hogy ennek az egésznek mi értelme, és hiába élek még örökké, az a gyanúm, hogy soha nem is fogom megérteni.
Ha ugyanezt látják tekintélyes szakértők, politikusok, akkor miért nem alakítják úgy a szabályokat, a törvényeket, hogy ilyesmi ne következhessen be?
Csak az az egy elképzelésem van, hogy egy-egy ilyen hatalmi fellendülés során remélik, hogy nekik is jut valami a koncból…