PRÓZAIRODALOM

Juhász Zsuzsanna: Zúzaleves

Mert nem. Ma én nem nagyon tudok gondolkodni, sőt még azt se tudom, min is kellene eltöprengenem.
A légnyomás teszi biztos, bár csak estére várjuk az esőt. És akkor még ott van a tegnapi vacsora, tán attól bambulok annyit. Jó lenne ma emésztési szabadságra menni, de nohiszen. Olyan itt nem lesz, sose lesz. A fejletteknél igen, ott kijárják a dolgozók, ha a technikai fejlettség megengedi. Mert játék ez, játék az aktuális kormány és az aktuális társadalom között. Látszatra a munkások járnak ki minden kedvezményt maguknak, holott a kormány alig tud munkát adni mindenkinek. A robotkarok szorításában kell értelmes elfoglaltságot adnia mindenkinek.
                Hát lehet, lehet, hogy egyszer lesz ott emésztési szabadnap is. Pedig akkora elégtétellel főztem azt a levest. Hogy na, ugye, nem vagyok én nagy fehér lady, nem énmiattam éheznek máshol. Legalábbis ezen az estén. Mert szépen pucolt csirkelábat, vékonyka nyakat, rengeteg egész zúzát és disznónyelvet főztem a levesbe. És reménysárga répát és reményzöld borsót, amit a kutya körbenyal, de sose eszik meg. Mert nálunk már csak a kutyának szabad finnyásnak lenni. S ő még tán tudja, miért is ez a rengeteg remény bennünk.
                De akkor is jó ez az emésztési tompaság, szabadság nélkül. Mer’ itt nagy munkahelyféltés van és másodállás-halmozás. A szalagmunkások ízületeinek is milyen jót tenne az a kis leves. És nyugton tart, békéssé tesz, pedig nem alkohol, nem drog.
                A tudatot nem módosítja semmilyen irányba, sajna.