2024.05.21.

SzövetIrodalom

A Szövet irodalmi, művészeti és közéleti magazin  legfontosabb célja, hogy teret és lehetőséget adjon íróknak, költőknek, alkotóknak: kezdőknek és ismerteknek, kívülállóknak és fő ízlésformálóknak, fiataloknak és időseknek

Kezdőlap » Csák Gyöngyi: Homokvár

Csák Gyöngyi: Homokvár

1 min read
Régóta nézte az építészt, ám a száraz homok sehogy sem engedelmeskedett, a szorgos kezeknek nem sikerült egy valamire való várat, váracskát kitapsikolniuk, csupán a várárok ásítozott unalmában, és a zászlónak kiszemelt falevél fonnyadozott a nagy melegben.

Régóta nézte az építészt, ám a száraz homok sehogy sem engedelmeskedett, a szorgos kezeknek nem sikerült egy valamire való várat, váracskát kitapsikolniuk, csupán a várárok ásítozott unalmában, és a zászlónak kiszemelt falevél fonnyadozott a nagy melegben. Nevetgélt magában emberünk a másik hiábavaló igyekezetén, már csak kíváncsisága tartotta a közelben; vajon meddig piszmog a tehetetlenség szobra, vajon sötétedés előtt megtörténik-e, aminek történnie kellene. Azonban nem történt előremozdulás. Mit akar ez az ember?  Miért nem adja fel, miért nem ismeri el, hogy vannak dolgok, amiket nem tud megoldani? méltatlankodott a szemlélő, ám felháborodása bölcs felismeréssé alakult. Ahá, éppen ez az, ez a kísérletezőkedv hajtja az embert. Ami ma nem megy, holnap elölről kezdi – gondolta magában, majd a százéves platánfa mögé lopakodott, óvatosan gombolta ki sliccét és hosszasan, ívesen vizelt a makacs homokra. Amaz megköszönte Istennek a langyos esőt, és sebtében befejezte művét, végül a váracska bástyájára kitűzte a meggyötört levélzászlót.

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

© 2021–2023 | SzövetIrodalom | Minden jog fenntartva | Newsphere by AF themes.