hiszek abban hogy a néma csend rámordít
mikor igaz helyett mondom a valódit
mikor láthatatlan magva kél a ködnek
és az árnyam végül ide sose jön meg

marad ott ahonnan el még sose lopták
és ahonnan örök hajnalokat hord át
lelkekben rügyező örök éjjelekbe
és ha bent szabadon bátran él a lepke

akkor őt hagyja is szabadon szárnyalni
mert az ő hite még nem hazug nem talmi
és felér vágyaink tejútrendszeréig
már biztos az utat együtt járjuk végig

és együtt nézzük meg hogy a horizonton
túl vajon mi ragyog és ha el nem rontom
akkor egy szép napon azt is megtalálom
mi lakik odaát túl minden halálon