VERS

Debreczeny György: ó modd hogy mégis

kuss! most mellényt
választ a mell-lény
alacsony áron még a nyáron
tekinteted nem hagy vizelni oh
a geometriai panteonban

fel a legekbe a fellegekbe
végtelen számú árnyalatban
kezdem a feledést feladni
ó szimbolikus szombat reggelek
ne rántsatok le a répák közé

ne rántsatok fel a répák közül
basszus! a bukszus!
bokros teendőim akadtak
mikor a bukszusbokron fennakadtam
átvitt értelemben a végtelenben

akiben nincsen gyengédség-igény
nem érti az
nem baj a dér bajadér
vas és acél van a vasfüggöny mögött
kollektív marharépa

vasárnap reggeli arcokat festek
falusi liba libben a versben
mintázatát keresi
a zöld pázsitdombon
az erőfeszítések gyümölcsfáján

gyere föltárom
a motivációs rendszered babám
pista vagyok az autista
karikavasból fa
ó mondd hogy mégis

nincs remény